Nemescsó község Önkormányzatának hivatalos honlapja
A nemescsói evangélikus hagyományok és a templom a Vas Megyei Értéktár része
A falu lakossága már a 16. században áttért a protestáns hitre. Lelkészei 1630-tól ismertek, anyakönyvüket 1701-től vezették. A luteránusok a Szent Péternek szentelt régi katolikus templomot használták még a 17. század végén is, amelyről a győri püspök megbízásából, a győri kanonok Kazó István által végzett 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyv számol be.
A templom épülete 1614-ben már biztosan a mai helyén állt, ebben az évben készült kisharangjával hívta a híveket imádságra. A faluban két, gerendákból és deszkából épített oratórium állt. Az egyik a templomtól keletre helyezkedett el és észak felé fordult. Zsindellyel fedték, fa szószék és egyszerű oltár állt benne. A másik oratórium, zsúppal fedett „valódi csűr" volt, az evangélikus lelkész házának kertjében állt, oltár helyett az Üdvözítő képe fa feszülettel szolgálta a szertartást. A templom is fából épült, amit kívül-belül sárral tapasztottak be, majd meszeltek. Sajnos ez az építési mód nem bizonyult tartósnak, ezért mikor a templom állapota nagyon leromlott 1761-ben a falu kérelmet nyújtott be a felújítás engedélyezésére. Ehhez akkoriban ugyanis királyi engedély szükségeltetett, még akkor is, ha sem nagyobbra, sem díszesebbre nem akarták építeni – mint ahogy az a kérelemben szerepelt. Először új tetőt építettek 1777-ben, majd ezt követően 1784-ben kicserélték a besározott deszkafalakat kőfalra, klasszicizáló, késő barokk stílusban. A tornyot csak újabb 95 évvel később bontották le, és helyébe jóval magasabbat és díszesebbet húztak, hogy a harangok minél távolabbra hallassák a hangjukat. Az új torony a budapesti műépítész, T. Wálder Alajos tervei alapján épült, jóval magasabb költséggel, mint ahogy eredetileg tervezték. A toronyban három harang található. A kis harang még az eredeti 1614-ből való, bár egy repedés miatt 1765-ben újraöntették. 1863-ban újabb, és nagyobb harangot készíttettek a kicsi mellé, de ezt az I. világháború idején elszállították ágyúöntés céljára. Néhány év múlva közadakozásból Seltenhofer soproni harangöntőnél rendeltek újabb nagyharangot, de mikor felszerelték, kiderült, hogy csak három harang együttesen adhatna igazi összhangot. Ezért Weöres István felügyelőségének 53-ik évfordulójára saját költségén készíttette el a középső harangot. A nagyharang felirata: „Erős várunk nekünk az Isten. Öntette a nemescsói ág. h ev. egyházközség 1925. Öntötték Seltenhofer Frigyes fiai harangöntő gyárában, Sopronban”. A sekrestye a templomon belül van elrekesztve.
A nemescsói templombelső ma is azt az egyszerű, dísztelen állapotot mutatja, amely a 18. századi evangélikus templomok sajátja. A déli, északi és nyugati fal előtt teljes hosszában áll az alig megmunkált faoszlopokból és gerendákból ácsolt karzat, amelynek oszlopai tartják a gyönyörű fagerendás deszkafödémet. A templom délkeleti sarkában a karzat alatt sekrestyehelység van fallal leválasztva. A nyugati karzaton áll a többször javított 1789-ben készült orgona, mely a kőszegi Kliegel József orgonakészítő munkája. 1844-ben pedállal bővítették. Az oltárkép Jézus kereszthalálát ábrázolja. A keresztre feszített Krisztus alatt, tőle jobbra Mária rózsaszín ruhában, fehér fátyolban és kék palástban, felemelt kezeit imára kulcsolva, balra János evangélista kék ruhában, bíbor színű palástban, szintén imára kulcsolt kezekkel áll.
Ritkaságnak számít, hogy egy kisebb település templomának saját kriptája van, s nem is szembetűnő, mivel a padló szintjébe süllyed a bejárata. 1738-ban készült, s az oltárral szemben helyezkedik el. Vitéz Kosztoláni Gáspár építtette, fia, Tekintetes Nemes Nemzetes Vitéz Kosztoláni László végső nyughelyéül. A későbbikben további 19 ember temetkezési helye volt, köztük Sartorius Szabó Jánosé. A templom körüli temetőbe 1756-ig temetkeztek, majd 1776-ban lezárták, mint ahogy a kriptát is. A templomot körülvevő magas kőfalat 1879-ben bontották le.
A templomot 1981-ben hazai és külföldi támogatásból renoválták. Az oltár – mely ma a templom legfőbb dísze - 1713-ban készült, tégla alapra, fából. Ez a mai Magyarország egyik legrégebbi evangélikus oltára. Egyenes főpárkánya két stilizált korinthoszi oszlopon nyugszik, kívül két festett angyal keretezi. Az orgonát 1789-ben vásárolták, öt évvel a templom újjáépítése után. A feljegyzésekben ez áll: „1789. Boldogasszony havának 14. napján állíttatott be N.csói ev. templomunkba Kőszegi Kligel József orgona-csináló mestertől 110 rk. forintokon megvásároltatott orgona.”
