Egyházközség

Nemescsó - Meszlen - Acsád-Kőszegdoroszló Társult Egyházközség

Nemescsói Gyülekezet története

Írta: D. Keveházi László

Vas megyének egyik legrégibb községe. Már a 13. században is Choui Márton volt a földesura. S mivel köznemesek lakták, innen a Nemescsó elnevezés. A nemescsói gyülekezet.

A falu krónikása szerint első lelkészük 1630-ban Elias Hacuka (Payr szerint Hazuka, s nem biztos, hogy ő volt az első) volt. A 17. század első felében tehát már élt itt gyülekezet. Bánó Ádám szerint már akkor indulhatott a lutheránus gyülekezet élete, amikor Kőszegen is, tehát 1554-től. Erről ennél közelebbit nem tudunk. Az anyakönyvezés 1701-ben indult meg.

1698-ban Kazó István kanonok tartott itt vizitációt a győri püspök megbízásából. Ekkor már ezt olvashatjuk: A templomotska belől a helység közepén egy kevéssé felemelt helyen napkeletre fekszik. A régiektől Isten dicsőségére és Szent Péternek tiszteletére építtetett. Térségére nézve igen csekély. A padimentum kővel van kirakva. A kórus fából épült, a prédikálószék kőből van. S székek rendetlenek, alkalmatlanok és tsekélyek. Nintsen sekrestyéje, keresztelő köve, gyóntatószéke, sem oltárjai. Egy asztala van, mely oltárképen szolgál kőből. Vagyon körülötte egy alkalmatos temetőhely, de bomladozott és több helyen réses a körülvevő fala. A toronyban, mely kőből épült és kirakott fedeles, egy harang vagyon benne, mely felirata szerint 1614-ből való. .A plébános Tudós Ats Mihály Úr augusztana vallású magyar, csepregi születésű, 51 esztendős. ..Nemes Choi községben számláltatnak 175 lakosok, ezek közül 16 katolikus. Ez a canonica visitatió nemcsak arról árulkodik, hogy a katolikus egyház ekkor még vizsgálta az evangélikus gyülekezeteket. Inkább arról, hogy a templom régebben épült, katolikus templom lehetett eredetileg, Szent Péter tiszteletére. Ez a vizitációs leírás arról is tanúskodik, hogy az 1698-ban használt templom már átalakult evangélikus használatra, de ez a templom még nem a mostani. A harang pedig 1614-ben készült. A falu hamar átállt az evangélikus hitre, hiszen 1698-ban 175 lélekből csak 16 katolikus maradt. Ez nem történhetett semmiféle erőszakkal. A lelkész 1698-ban id. Ács Mihály volt már. Ezen a környéken tehát talán már a 16. században, de legkésőbb a 17. század elején győzött a reformáció.

Az artikuláris gyülekezet.

Az előbbi vizitáció már az 1681-es soproni országgyűlés döntése után született, amely szerint Nemescsó Vas megye északnyugati részének, a mai Burgenland területének egészen Felsőőrig (Oberwart) és Muraköz egy részének is egyetlen evangélikus temploma lett nyilvános istentiszteletre. Nagy területről kellett tehát idevándorolni mindazoknak, akik ebben az időben istentiszteletre akartak járni. De éppen ez a tény tette jelentőssé a nemescsói gyülekezetet.

Ezzel függ össze a már említett canonica visitatió folytatása: Azon kívül ezen helységben van két oratorium fából és deszkából készítve, mindegyik közönséges gyakorlásra szolgál nagy számmal benne összegyülekezni kiváltképpen nagy ünnepek alkalmával úgy mint karácsonykor és húsvétkor. Egyik ezen oratorium a templom mellett fekszik, fa sindellyel van fedve, elegendő székekkel és alkalmatos. Van benne fa katedra, egy oltár, sekély két szőnyeg. Ez a magyarok számára szolgál, kik bizonyos időben Vas megyéből oda jönnek és az ő szertartásaikat gyakorolják. A másik oratoriumot pajtának lehetne mondani, zsúpszalmával van fedve, rongyos, lyukacsos mind a sövényében, mind a szalmafedelében. A székek rendetlenek, oltár helyett az üdvözítőnek képe van egy fa feszülettel. Ez azon háznak, melyben az augusztana valláson lévő plébános lakik, a kertjében magában a faluban van. Ezt az oratoriumot a német nyelvű istentiszteletekre használták.

A lelkészek híveikkel csak akkor találkozhattak, ha azok jöttek ide istentiszteletre, ők maguk máshová nem mehettek híveik után. 1711. Sigray József szolgabíró a kőszegieket megintette, hogy a lutheránus papokat, tanodákat a városban tűrni, pártfogolni ne merészeljék. A vizitáció tanúsítja tehát, hogy az artikuláris nemescsói gyülekezetben a 16. és 17. század fordulóján egy templomocska és két oratórium állt a lelkészlakás mellett.

Mielőtt ebből az időszakból a lelkészek neveit felsorolnánk, meg kell említeni, hogy egyrészt itt laktak a kőszegi lelkészek is, másrészt Bánó Ádám felsorolása a német lelkészeket nem említi, pedig ők is itt szolgáltak.

Kulturális központ.

Az 1698-as vizsgálat még ezt állapítja meg: Nincs sem oskola, sem oskolamester, hanem hol egyik, hol másik szokta az éneket kezdeni. De hat év múltán, 1704-ben találunk egy keresztelési bejegyzést: Csoi István aliter Kovács fiacskáját Jánost keresztelte Asbóth János pred. Atyai és anyai (keresztszülei) voltanak Blasics Szecsko akkorbéli oskolamester.Innen  később látni fogjuk összeállítható a tanítók névsora. Persze egyszerű, szegény volt az iskola, mint minden más lakóház is, de mégis elszorongtak benne a tanítók is, meg a szegény árva gyermekek is, a tanító egyik szobája nappal iskola, éjjel szállás olvassuk. 1742-ben a tanító mellé segédtanítói állást is szerveztek, aki a mi iskolánk apróbb csemetéinek, és ha a szükség úgy hozza magával, az öregebbeket is tanítsa, hogy az Istennek idvességes ismerete még annyival is inkább mi közöttünk terjedne, olvassuk ugyancsak Bánó Ádámnál. 1762-ben a gyülekezet megvette Potyondi Ádám szűk udvarú házát, ez is iskola lett. Ez az épület ma is áll a lelkészlakás mellett. A gyülekezet tehát igen nagy gondot fordított az iskola fejlesztésére. Későbbről tudjuk, hogy az iskolában a magyar mellett németül és vendül is tanítottak. De miért? Helyben sohasem volt nagy a tanulólétszám, tehát ez nem indokolta volna a több tanítót, sőt két iskolát, hanem a szegény árva gyermekek adták a többletet, írja krónikásunk.

A pietista megújulás egyik kisugárzó központja.

1729-ben a nemescsói gyülekezet lelkésze Sartoris Szabó János (1695-1756) lett. A külföldön is tanult győri másodpap Nemescsóra kerülésével új fejezet kezdődött a gyülekezet életében is. Sartoris könyvek sorát adta ki, vagy legalábbis segített és hozzájárult azok kiadásához. Ács Mihály imádságos- és énekeskönyvének kiadásában, káték írásában, német könyvek magyarra fordításában, a Biblia fordításában is dolgozott. A fentiekben bemutatott könyvkiadói kör középpontja egyértelműen Sartoris nemescsói-kőszegi gyülekezete volt. Utalnunk kell arra, hogy amikor nem volt szabad mindenütt istentiszteletet tartani, a könyvek, prédikációs-, imádságos- és énekeskönyvek igen nagy szerepet játszottak a házi áhítatok tartásában és az egyház megújulásában is.

Itt kell visszatérnünk Bánó Ádám kérdésére. Miért fordított gondot a nemescsói gyülekezet és lelkésze az iskolákra? Egy 1756-ban kiadott Instructio első mondatában így szól: Elsősorban az iskolákra kell ügyelni, melyek az egyháznak mintegy melegágyai. A tanítók az olvasásra, imádkozásra, bibliai történetekre helyezzék a hangsúlyt. Ne legyen család, ahol a gyermekek az alapvető ismeretek híján nőnek fel. A felnőttek oktatása pedig a prédikáció és a könyvek. Ennek a szellemnek volt egyik kisugárzó központja Nemescsó. A legnagyobb hangsúly a gyermekeken volt. Sartoris nemcsak a nemescsói kevés gyermekre gondolt. Első volt evangélikus egyházunkban, aki alumneumot (tartó, nevelő intézetet, mai szóval kollégiumot) nyitott. Egy későbbi dokumentum bizonysága, hogy a megyéből, de Békésből, Nyitrából és Gömörből is voltak itt szegény gyermekek. S gyűltek a fillérek és a nagyobb adományok. 1766-1795 között még 70 gyermek volt beírva az alumnusok névsorába, akik az intézetben laktak, és a kis latin iskolában tanultak. Sartoris halála előtt derült ki, hogy 81 forinttal tartozik a gyülekezet a lelkésznek, aki saját pénzéből áldozott a célra. Az özvegynek a gyülekezet kifizette a tartozást. Sartoris az egyetlen lelkész, aki a nemescsói templom kriptájában nyugszik.

A türelmi rendelet (1781) után a gyülekezet jelentősége természetesen kisebb lett. A kis gyülekezetek sorsára jutott, amelyeknek a létükért kellett megküzdeni. A régi templom egyre rosszabb állapotba került. Már 1702-ben gondoltak javítására, de ehhez akkor engedély kellett. 1776-ban kezdték a régi templomot renoválni, 1784-ben kezdett a gyülekezet kőből és téglából épült temploma építéséhez. A tornyot csak 1879-ben sikerült felújítani. A 1700-as évek elejéről származik az szószékoltár, amelyik az egyik legszebb a nyugati régióban. A nyugati vidék ugyancsak egyik legszebb hangversenyre is alkalmas kis orgonáját 1789-ben építették.

A nemescsói gyülekezet egyik nagy fia Péterfy Sándor (1841?1913), a tanítók atyja. Talán éppen az előbb bemutatott háttér fordította őt is a gyermekek és a tanítás felé. Tanulmányai befejezése után 1865-ben már Budapesten tanított. Majd megalapította a Tanítóegyletet önképzés és önsegélyezés céljából. 1899-ben nyílt meg a Tanítók Háza. Számtalan publikációja az oktatás ügyéről szól. 1913 óta a Kerepesi temetőben nyugszik. A gyülekezet és a falu hálásan őrzi emlékét kis múzeumában

Lépések az új közösség felé

1980-ban kezdődött új szakasz a gyülekezet, gyülekezetek életében: lépések egy új közösség felé. Baráth Pál lelkész 1977-ben ment megérdemelt nyugdíjba. 1977-től, a meszleni, acsádi gyülekezet lelkésze Weltler Sándor lett. Szorgalommal kezdte munkáját, de egy 1979-es meszleni jegyzőkönyv szerint: kevés a lelkész, fogynak a gyülekezetek, csökken a lelkészi munka iránti igény, jelentette a gyülekezetnek. S felmerült a kérdés, nem tudná-e a Meszlenben lakó lelkész mind a két, illetve négy gyülekezet szolgálatát ellátni? Ebben az esetben nem lenne-e jobb, ha a lelkész Nemescsóban lakna? Weltler Sándor 1980-ban át is költözött a nemescsói lakásba. Ez volt az első lépés az új közösség, a társulás felé.

1991-től segédlelkészként költözött a nemescsói lelkészlakásba az első lelkészházaspár: Verasztó János és Verasztóné Magyar Melinda. Velük indult Meszlenben a nyári ifjúsági táborok sora, amely az új közösséget belülről kezdte formálni. A nyaranként idejáró fiatalokból lassan tudatos keresztények, gyülekezeti tagok, később teológusok, gyülekezeti vezetők, tanárok is lettek.

1991-től egészen 2004-ig segédlelkészek szolgáltak a gyülekezetben, akikkel a püspök rendelkezett, s akik nem minden esetben tekintették hosszabb lélegzetűnek itteni szolgálatukat. Ebben a sorban kivételt képezett Hvizsgyalka György lelkész, aki súlyosan megbetegedett és 1996-ban elhunyt. A sor hosszú volt, de főként a gyülekezetnek tűnt hosszúnak az érkező és távozó lelkészek sora.

Először az északi kerület, majd a közben újraszülető dunántúli kerület püspöke megbízta Keveházi László Kőszegen élő nyugdíjas lelkészt a helyetteslelkészi, segédlelkészeket és gyülekezetet segítő szolgálattal. Nem volt könnyű a gyülekezetnek az évenkénti vagy kétévenkénti változást feldolgozni. Másrészt viszont a gyülekezet érezhetően önállóbb is lett, mintha belülről is lassan új közösség született volna.

D. Szebik Imre püspök segítségével a Kulturális Örökség Minisztériuma adományából és a gyülekezet anyagi és munkás áldozatából megújította a nemescsói repedező falú templomát kivülről-belülről. Szép lett a templom és fűthető is, méltó az artikuláris nevéhez és híréhez.

2002-ben érkezett segédlelkészként az a lelkészházaspár, akik ma is itt dolgoznak. Lendületes szolgálatuk a gyülekezet életét is megelevenítette. Elindult egy külső építkezés: a lelkészlakást renoválták, majd a régi iskolaépületből lett hivatal, gyülekezeti szoba, vendégszoba és múzeum. De a belső építkezés is folyt, innen kezdve lettek rendszeresek a bibliaórák és az ifjúsági órák, havi rendszerességűvé az úrvacsoraosztások. A látogatásban is új szakasz indult. A gyülekezet nem lett lélekszámban nagyobb, de mind a társgyülekezet keretében, mind belső megújulásával új közösséggé lett. Megpezsdült a társgyülekezetek élete is.

A gyülekezetnek a társgyülekezettel együtt további tervei is vannak. Ez nemcsak a kicsiny gyülekezet átmentése, hanem a kis dunántúli, elöregedett falvak megmentése és erősítése is. Tervük és álmuk mindennek érdekében egy olyan alumneum, intézet létrehozása, amely nemcsak a gyermekek, hanem sok felnőtt életét és a környék életét is átsegíthetné egy jobb jövő felé.